Szeged Múzsája

Hazánkban, de a világon is ritka,
hogy egy civil szervezet díja köztéri szoborként is megjelenik.

A Szegedért Alapítvány létrehozását az ötlet megálmodója, Debreczeni Pál 1988. októberében jelentette be, és nyolc alapító szervezet képviselője 1989. július 4-én írta alá a létesítő okiratot. Az alapítók kettős célt tűztek ki: minden évben egy fődíjjal és három kuratóriumi díjjal elismerni a város kiemelkedő személyiségeit, valamint támogatásokkal elősegíteni az értéket hordozó kezdeményezések megvalósulását, a tehetségek kibontakozását. A fődíjról az alapító okirat így rendelkezik: „A díj célja olyan személy életútjának elismerése, akinek eredményei Szeged városának fejlődését szolgálták, aki a városért múlhatatlant alkotott, akinek hírneve a várost gazdagítja.

Az alapítvány elnöksége 1989. szeptemberében pályázatot írt ki az alapítványi díjak megalkotására. A felhívásra Lapis András szobrászművész négy kisplasztikát nyújtott be, amelyeket kiállítottunk a nagyszínház előcsarnokában, kérve a színházlátogatókat, hogy szavazzanak a legszebb alkotásra. A közönség véleménye alapján a testület az estélyi ruhás, kalapos hölgyet választotta, amelynek ruhája fodraiból Szeged jellegzetes épületei emelkednek ki. Így lett „Szeged múzsája” az alapítvány fődíja, amely alak ott látható a kuratóriumi díjakon és formázza az alapítvány emblémáját is.

A 30 cm-es bronz kisplasztikát első alkalommal 1990. március 12-én adtuk át Szőkefalvy-Nagy Béla matematikusnak, és azóta minden évben a Szegedi Nemzeti Színházban ünnepi Díjátadási Gálaműsor keretében tisztelgünk a város nagyformátumú polgárai előtt. Az 1879-es szegedi nagyárvíz napjához kötődő gála a több mint másfél évtized alatt igazi ünnepi eseménnyé vált, a díjazottak személye pedig kitüntető rangot adott az elismeréseknek. A szegedi közösségek és magánszemélyek által javasoltak közül a fődíjat az elnökség, a kuratóriumi díjakat a szakmai kuratóriumok ítélik oda szigorú minőségi mérce alapján. A Szegedért Alapítvány díjazottjai olyan személyiségek, akikre méltán büszke a város.

A fődíj nemcsak rangot adó, hanem kivételesen szép művészeti alkotás. Ezért vetődött fel a város korábbi főépítészében az ötlet, hogy készüljön el a fődíj köztéri szoborként. A Szegedért Alapítvány elnöksége először 2001. novemberében tett javaslatot erre az akkori önkormányzat vezetésének, majd 2004. októberében megismételtük azt. Botka László polgármester a 2005. februári elnökségi ülésen jelentette be, hogy a közgyűlés megszavazta a szobor megvalósítását, és kérte, hogy tegyünk javaslatot a felavatás időpontjára. A testület válasza egyhangú volt: a szobor felavatására a 2006. évi díjátadás napján kerüljön sor. Így történt.

Hazánkban, de a világon is ritka, hogy egy civil szervezet díja köztéri szoborként is megjelenik. A „Szeged Múzsája” nemcsak a tehetség, a tudás, a szárnyaló képesség szimbóluma, hanem az összefogásé is: a díjazottaké, az alapítvány támogatóié, az elnökségben, a kuratóriumokban és a felügyelő bizottságban feladatot vállaló önkénteseké, az eredményeire büszke városé. Köszönet érte!

Bódi György
a Szegedért Alapítvány titkára
(Szeged Múzsája 2006)

(A szoboravatás további képei a Galériában megtekinthetők.)

Az első ceruzavonástól a köztéri szoborig

A 2,3 méter magas, csaknem nyolc mázsa súlyú szobor a Glattfelder Gyula tér szökőkútjának közepén nyert méltó helyet. A karcsú, magas nőalak a hullámok közül bukkan fel, ruháján a várost jelképező épületek – a Dóm, a Dömötör-torony, a múzeum, a városháza, a színház és az alsóvárosi ferences templom – láthatók.

A kalapos nő bronz sziluettje távolról teszi látványossá az alkotást, közelről a város szempontjából érdekes épületektől válik érdekessé a szobor.

Lapis András